Citromos-mandulás muffin, avagy ciki vagy nem ciki?

Kétféle nézettel szoktam találkozni a nagy recept-búvárkodások, és gasztró témájú cikkek olvasgatása során.

Az egyik szerint muffint sütni ciki, nem is értik, hogy miért oly nagy divat ez, mikor annyi minden másfélét lehetne alkotni. Fúj-fúj, amerikai anyukák majmolása, csak a lusták vetemednek rá. A másik nézet természetesen az, hogy a muffin-sütögetés minden evilági tevékenység csúcsa, és nincs is jobb elfoglaltság ettől.

Nos, töredelmesen bevallom, hogy én ez utóbbi nézetet vallom, azaz muffint sütni jó. Miért is?

ad 1) Hamar megvan. Kevés olyan muffin recepttel találkoztam, amit harminc percen belül ne lehetett volna összehozni. Mivel kicsik, hamar megsülnek, azaz előkészületektől sütésig ritkán tart ötven percnél tovább.

ad 2) Vannak olyan receptek, amit kórosan alulfelszerelt háztartások is képesek elkészíteni, mert egyszem kézi habverőn kívül más extra felszerelést nem igényel. Kivéve muffintepsi. Szerezzünk egyet be, mert olcsó, és igen sok mindenre jó. (Lehet benne köretet, sósat, meg húsosat is sütni.)

ad 3) Hacsak nem egyből "Red Velvet" muffin sütésének akarunk nekiállni, akkor hozzávalók se fognak nagy utánajárást igényelni, mindent gond nélkül be tudunk szerezni a lakótelepi boltban is. (Bááááár, szerintem "Red Velvet"-hez is van már manapság minden egy nagyobbacska lakótelepi közértben is.) - Mielőtt kétségbeesnének egyesek, hogy ugyanmár, miazaredvelvet? Vörös bársony. Amerikában igen népszerű muffinfajta, nevét a tészta sötétvöröses színéről kapta. Bátrak próbálkozzanak vele, ugyanis nem ételfesték miatt vörös, hanem a kakaós alaptésztához adagolt ecet miatt. (Há!) Fel szokják csicsázni mindenféle kencével, hogy igazán szép legyen.

ad 4) Eszméletlen mennyiségű variáció létezik, kezdve attól, hogy az alaptésztát hogyan óhajtjuk elkészíteni, a dekoráláson keresztül az ízesítések tucatjáig. Tehetünk a tésztájába aszalt vagy akár friss gyümölcsöket, csokit, diót, mogyorót, ami éppen eszünkbe jut. (Ecetet, nemdebár.) Van répás, van mákos, van csokis, van kakaós, vagy szűziesen sima, csak rajtunk múlik, hogy milyen irányba visszük el őt. Maradunk az alapreceptnél, vagy ízlésünknek megfelelően továbbgondoljuk. A szabály az, hogy nincs szabály. (Ecet, mondom én.)

ad 5) Annyit készítünk belőle, amennyire szükségünk van. Az alap a tizenkettő, de könnyedén lehet duplázni, triplázni, ha éppen úgy hozza a sors, hogy a gyermek születésnapjára egész hordányi óvodás fog érkezni. Vagy a munkahelyen a kollégák vadul követelik. Érdekes módon akármennyit csinálok, mindig felszívódnak huszonnégy óra leforgása alatt.

Muffint először Stahl Judit szakácskönyveiből sütöttem (Gyors muffinok), és meglehetősen nagy sikert arattam vele. Ha bárkit megkérdezek, hogy mit süssek, egyöntetűen azt a választ kapom, hogy muffint. Próbálkoztam más receptekkel is, de nekem ez a verzió vált be a legjobban. Könnyű a tésztája, de a felszíne a sütés során picit ropogós lesz. Van egyszerűbb változat is, mert itt szükség lesz robotgépre az alaptészta elkészítéséhez, de azt hiszem, megéri a fáradtságot. Nem szoktam a kész muffinokat feldíszíteni, hanem meghagyom őket háziasan-rusztikus valójukban.

Aki kedvet érez, az álljon neki muffint/cupcake-et/tündértortát sütni, aztán gondolkodjék el rajta, hogy tényleg ciki-é vagy sem. Szkeptikus ismerősöket pedig nyugodtan traktáljuk mindenféle muffinokkal, hátha meggondolják magukat.

Ímhol:

Citromos-mandulás muffin, ahogy Judit receptjét Zsuzsi továbbgondolta

Hozzávalók:

15 dkg vaj vagy margarin - lehetőleg puha. Csak jelzem, hogy vajat sokkal könnyebb szépen felhabosítani, mint a margarint, de nem dől össze a világ, és a végeredményt se fogja befolyásolni, ha valaki anyagi vagy egyéb megfontolásokból margarint használ. Akár fele-fele, vagy bármilyen más arányban használhatunk mind margarint, mind vajat is.

15 dkg cukor - általában fehér kristály, de ki mit szeret, vagy tud a vajával/margarinjával felhabosítani (lehet 14 dkg cukor, és 1 cs. (bourbon) vaníliás cukor is.) Ha szeretnénk, és megengedhetjük magunknak, akkor a 15 dkg cukor mellé használhatunk eredeti vanília rudat is.

2 tojás - közepes méretű, és hurrá, mert nem kell őket szétválasztani

15 dkg liszt - alapvetően sima fehér, de aki szeretne, az használhat hozzá teljes kiőrlésűt is. Ha ez utóbbit választjuk, készüljünk fel rá, hogy a végén  nem lesznek gyönyörűségesen aranysárga bogyóink. :)

1 teáskanál sütőpor

1/2 kávéskanál szódabikarbóna (elmaradhat) 

1 kávéskanál mandulaaroma - színtelen. Aki színezettet használ, annak lesznek klassz zöld muffinjai.

1 citrom - ennek használjuk héját is, illetve - lásd lentebb - a levét is

3 evőkanál tej - zsírtartalom mindegy, ahogy gondoljuk

1 evőkanál citromlé - abból a citromból, amit már belekopasztottunk a sütibe. Nem bolti citrom ízesítő, pláne valami pótló izé. Zacskós és üveges citromoktól most is óva intek mindenkit, mint ahogy tettem azt már többször is itt.

5-10 dkg mandula - ki mennyi ropogósat szeretne a muffinjába, mennyi maradékot talált otthon, mennyibe tudott beruházni a "magos" néninél. Én általában 7 dkg-t használok, mert egyesek reklamáltak, hogy a 10 dkg nekik kicsit sok, nem kő' annyi bele. Én meg adok egyesek véleményére, mindent a kedves muffinevő férfiakért. :)

Most jelzem: jó, ha muffinsütés előtt felmérjük az eszközparkot. Szükségünk lesz egy 12 horpadásos klasszik-normál muffintepsire, papírkapszlikra, mérlegre és egy robotgépre. 

Tegyük meg magunknak a robotgép szívességét. Időt lehet spórolni vele, és ha többször is sütünk, akkor nem lesz belőle haszontalan beruházás. Már most mondom, hogy olyat vegyünk, ami legalább 350 wattos, tartozik hozzá dagasztókar (kelt tésztákhoz kiváló), és nem két drótból hajtogatták össze rajta a habverőket. Nekem először a vékonyabb verziójú habverőim voltak. Hááát, lehetett vele érdekeseket csinálni, csak habot nem lehetett vele verni semmiből. Azt nem részletezem, hogy a három órán keresztül konyhapulton hagyott - tehát igencsak puha - vajból és a cukorból, nem klassz vajas krémet csinált, hanem szétszórta apró galacsinokban a konyha teljes területén, bőségesen behintve engem, a pultot, a padlót, illetve a csempézett és festett függőleges felületeket is. Előszobai tükrön is találtam cukros vajgalacsinokat. Annyira nem bírta az igénybevételt, amit a vaj, illetve a tojásfehérje jelentett, hogy el is törött, dobhattam a kukába. Jelenleg használt robotgépért tesómat illeti köszönet, aki mint aktív konyhatündér, a mosogató alatti szekrényben, egy szatyorba csomagolva rejtegette eme nagyszerű eszközt. Valamit kerestem egyszer nála (szivacs, kukazsák, ilyesmi, amit mosogató alá szoktunk száműzni), amikor rábukkantam a szatyorra. Kinyitom, hát ott unatkozott benne a robotgép, tálastúl, dagasztókarostúl. Társalgásunk (tesómmal, és nem a robotgéppel) így zajlott: "Használod???" "Nem. Kell?" "Igen." Azóta én birtokolom, és funkciójának megfelelően használom. Hálás is érte, mert nem hagyott még cserben, klasszul habosít. Képeken - később illusztrálva - egyebekben jól látszik, hogy milyen habverőkkel lehet dolgozni normálisan.

Miért kell mérleg? Mert az összes híres cukrász, és süteményekkel is foglalkozó sztárszakács azt szajkózza, hogy ahhoz, hogy jó édességeket készítsünk, elengedhetetlen az alapanyagok pontos kimérése. Nekem is csak akkor kezdtek el sikerülni, amikor beszereztem egy digitálisat a skandináv kék-sárgából, nem pedig mérőpohárral meg csészével szerencsétlenkedtem.

Ennyit röpke bevezetőnek, csak hogy tudjuk, hogy a későbbiekben mire számítsunk.

Elkészítés:

1. Továbbra is halált megvető bátorsággal állunk neki sütni, pláne, ha gáztűzhelyünk van, és lehet gyufázni. Bekapcsoljuk 200 fokra, akinek gázos, az bedurrantja, és 6-os fokozatra tekeri. A többi mindenkire nézve ugyanaz lesz.

Hogy gyorsan haladjunk, mindent előbányászunk: tepsit, papírt, robotgépet, lisztet, cukrot, ízesítőket, vajat. Javasolom, hogyha valakinek kedve szottyan sütni, akkor időben vegye elő a vaját/margarinját, hogy kellően puha legyen. Sütés előtt egy órával elég lesz. (Sütőt addig ne izzítsunk, hacsak nem akarunk kellemes végösszegű villany vagy gázszámlát.) Ha elfelejtettük, és most azonnal kell a puha vaj, akkor az alábbiakat tudom javasolni: először is, mikrót felejtsük el, mert pillanatokon belül folyósra olvasztja. Viszont a radiátor (fűtési szezonban) kiváló megoldás, ugyanúgy, mint a vaj/margarinkocka tűző napra történő kihelyezése (fűtési szezonon kívül).

Ha mindent előkotortunk, akkor ki lehet papírozni a tepsi horpadásait.

2. Muffin-készítés igen vicces része: habverőzés. Aki először csinálja, annak most mondom, hogy pakolássza el a féltett dolgait fedezékbe, mert a legnagyobb óvatosság mellett is fognak kósza cukros-vajgalacsinok repkedni a konyhában (kis számban, de érdekes helyekre eljutva).

Szóval: kerítünk egy nagyobb keverőtálat. Műanyag prímán megfelel erre a célra, a lényeg, hogy bőven legyen benne hely az alapanyagoknak, és a robotgépezésnek is. Egy jó keverőtál arról ismerszik meg, hogy van gumi az alján, hogy ne mászkáljon szanaszét a beltartalmával együtt, és bele tudunk kapaszkodni a szélébe anélkül, hogy beltartalmát teljes mértékben magunkra borítanánk. (Szokik lenni "Curver" márkájú, az nagyon klassz, még kis csőre is van, hogy a folyósat a célzott helyre önthessünk ki, és ne szanaszéjjel a konyhapultra.) A robotgéphez adott műanyag tálak is megfelelőek, mert azok eléggé mélyek, és úgy vannak kialakítva, hogy az edény aljáról is fel lehet habverőzni a beltartalmat.

Szóval: ha van megfelelő edényünk, akkor belekockázzuk a 15 dkg puha vajat vagy margarint. Rászórjuk a cukorféléinket, hozzálöttyintjük az aromát, és aki használ, az most kapirgálja bele a vaníliarúdját. Ezt követően fogunk egy villát. Igen. Villát. Összetörjük-dolgozzuk a cukrot és a vajat, hogy a robotgépünk lehetőleg ne hajígájja nagy vígan szanaszéjjel. Empírikus tapasztalat: ha keverés előtt kicsit megdolgozom a vajat villával is, akkor könnyebb szép habot gyártani belőle, és minimális lesz az edényből kirepülő morzsák száma is.

Ezt követően bedugjuk a kettőhúszba a robotgépet, belemerítjük az összekevert masszába, és kezdetnek alacsony fokozatot használva, nekiállunk összekeverni. Ha jól elkeveredett, akkor emeljük a fokozatot, és addig dolgoztatjuk a robotgépet, amíg a cukor fel nem oldódik a vajban, és szép habos nem lesz. Ilyenkor a színe is picit világosabb lesz. Ha megnyalintjuk, akkor érezni fogjuk, hogy már nem recseg-ropog a cukor a vajban. Ekkor a vajhabosítást késznek is nyilváníthatjuk.

Robotgépet még nem rakjuk el, mert a továbbiakban is szükségünk lesz rá.

3. Rém egyszerű lépés következik. Kimérünk egy kisebb tálba a 15 dkg lisztet, és hozzákeverjük a sütőport, illetve a szódabikarbónát.

Ezen lépést követően ismét a robotgépet fogjuk dolgoztatni. Úgy dolgozzunk (már a vaj felhabosításánal is), hogy ne nagyon szakítsuk meg a munkálkodásunkat, mert akkor a készülő tészta szép lassan magába fog roskadni. Kapkodni nem kell, de az egyes lépések között ne tartsuk szünetet és rohanjunk el Barátok közt-öt nézni.

Kezünk ügyébe készítünk egy poharat, mert tojásozni fogunk. Pohár ugyebár azért kell, hogy ha gond van a tojással, akkor csak azt hajjíjuk ki a kukába, nem pedig  munkálkodásunk addigi eredményét. Szóval: tojást pult széléhez kocogtat, aztán gondosan célozva a kikészített pohárba juttat. Ha okés, akkor röpítjük is bele a keverőtálba, robotgépet ismételten bekapcsol, és alaposan elkeverjük a vajjal. A tojásokat egyenként adagoljuk a vajhoz. Tör, pottyint, löttyint, kever, majd ismételten tör, pottyint, löttyint, kever.

Ha az első tojást beledolgoztuk a vajba, akkor a második tojás tálba löttyintése után reszeljük a masszához  az alaposan megmosott citrom héját. Nekik is jár egy keverés a robotgéppel, csak nehogy kimaradjanak a jóból.

4. A tészta összeállításának utolsó lépéseként lisztezünk. A lisztet két-három részletben adagoljuk a vajas-tojásos elegyhez. A két-három részlet között pedig a folyadékokkal öntözzük meg. Ezen utolsó lépést is ropotgép segítségével fogjuk végrehajtani, elővigyázatossági okokból alacsony fokozaton, és segédeszköz igénybevételével.

A dolog így néz ki: két-három evőkanálnyi lisztet adunk a masszához, majd fogunk egy tiszta evőkanalat (mint segédeszköz), és kissé összekeverjük a kettőt. Ez az elővigyázatosság első fele. Ha csak mélán nekiesnénk a robotgéppel, akkor klassz lisztfelhőt produkálnánk, ami visszahullva vékony rétegben gondosan bevonna mindent a közelünkben. Minket is. Ha már nem egy kupacban áll a liszt a tálban, akkor robotgép alacsony fokozatán adunk neki, és rendesen eldolgozzuk a masszában. Már nem kell öt percig vijjogtatni, meg berregtetni a technikát, elég neki minimális keverés. Leginkább annyi, hogy ne maradjon meg felismerhető göbökben a liszt a tésztában.

Ezt követően adunk neki két evőkanál tejet, gyors keverés, aztán jöhet a liszt következő adagja.

Ha azt is eldolgoztuk, akkor jöhet az utolsó evőkanál tej, és a kopasztott citromunkból kifacsart mind az egy evőkanál lé is. Mag nélkül lehetőleg.

Keverünk egy gyorsat, aztán hozzáadagoljuk a maradék lisztet. Ennek is jár az igazságosság jegyében egy kis kanalazás, meg robotgéppel történő simogatás.

Ha az egyes munkafázisok között nagyon sok "anyag" kerülne a keverőtál falára, akkor nyugodtan vegyük a fáradtságot, és kapargassuk le onnan, és dobjuk a tésztához. Ne hagyjuk pocsékba menni.

Ha mindent belebűvöltünk, és jól elkevertünk, akkor a tésztánkat nagyjából késznek is nyilváníthatjuk.

5. Következzék a mandula. Ezt mindenkinek - szokás szerint - a finnyájára bízom. Lehet egyben belekeverni a tésztába, vagy apróra aprítva. Én ez utóbbit szoktam kultiválni, és a nagykés segítségével kisebb, de azért felismerhető darabokat gyártok a mandulából.

Beleszórjuk a tésztába, és immáron szimplán kanalat használva, elkeverjük. A tésztával - jelentem - teljes mértékben megvagyunk.

6. Adagolás. Vicces dolog. Profik fagyikanállal nyomják, mert úgy garantáltan egyformák lesznek a megsült muffinok, mezei háziasszonyoknak marad a szívás: a tizedik horpadásnál elfogy a tésztamassza. Aú. Ez utóbbit elkerülendő, próbáljunk szemmértékre hagyatkozni, és több kanyarban adagolni. Elsőként pottyintsuk egy csapott evőkanállal az összes horpadásba. Ha marad anyag, akkor próbáljuk egy szintre hozni a mélyedésekben csücsülő tészta mennyiségét, és mindegyikhez adagoljunk még egy keveset. Nekem még nem rontott a végeredményen az, hogy akár háromszor is visszatértem egy-egy mélyedéshez.

Lehetőleg ne pazaroljuk a fincsi muffintésztát, és ne a mélyedések mellé, meg a konyhapultra/padlóra pottyintsuk a kanálból a masszát, hanem a papírkapszlikat töltsük meg velük.

7. Izzadságos adagolást követően be is tolhatjuk őket a sütőbe, ahol 20-25 perc alatt aranybarnára sülnek. Akinek tréfás kedvű a sütője - mint nekem - az félidőben egyszer meg is fordíthatja a tepsijét, hogy mindkét irányból szép aranybarnák legyenek.

Szakácskönyveim nem írják, én azonban minden esetben végzek tűpróbát. Nemes egyszerűséggel: fogpiszkálóval. Beleszúr, kihúz, és ha tiszta, akkor jó. Ha esetlegesen vicces kedvű a sütőnk, és a tetejük nagyon pirulna, de az aljuk még nyers (fogpiszkáló csicsog a tésztától), akkor borítsunk alufóliát a muffinokra, és az alatt süssük készre őket.

Kis bogyóink sütés alatt gyönyörűen meg fognak nőni, és szemtelenül ki fognak türemkedni a formából. Mmmm. Mmmm.

Ha megsültek, akkor hagyjuk őket a formában langyosra hűlni. (Kivéve, ha nem bírunk az anyai örökségünkkel, és ott helyben, tepsiből kikapkodva, azon melegében, konyhapult mellett faljuk be két pofára.)

Nálunk a szavatossági idő 24 óra, ez idő alatt eltűnnek a pultról. Egyebekben 2-3 napig is elvannak, főleg ha nem feledkezünk meg róluk, és letakarjuk őket alufóliával, hogy ne nagyon száradjanak ki.

Ihatunk mellé tejját, kávét, kakaót, jó desszertnek, nasinak, uzsinak, vagy csak úgy, önnön magában: boldogsághormonnak. :)