Imádom a nyarat. De ki nem? Ugyebár. Mert nyáron aztán lehet tobzódni hol ebben, hol abban, de leginkább a gyümölcslevesekben. Minden hétre jut egy nálunk. Gyakorlatilag minden fellelhető és zöldséges nénitől, vagy nagymami kertjéből beszerezhető gyümölcsből főztem tavaly levest. (Arról most nem nyitok értekezést, hogy mindezekből sütöttem is egy kis ezt-azt, meg beledaráltuk őket mindenféle turmixokba is.)
Most a cseresznye volt soron, sütöttem belőle pitét, meg főztem belőle egy bázi nagy adag levest. Leveske bonyolultnak nem mondható, és főzés során jelentős transzformáción megy keresztül. Sajna egy ponton kissé ocsmonda látványt fog nyújtani. A fazék is. Ne ijedjünk meg. Se a végeredmény ízét, se a kinézetét nem fogja befolyásolni. Aztán ha vendégeknek akarjuk feltálalni, akkor legfeljebb áttöltjük déditől örökölt porcelán leveses vájdlingba, vagy egy tiszta fazékba.
Kezdők is bátran kipróbálhatják, mert konkrétan elronthatatlan. A gyümölcs ha véletlenül nyers marad, nem okoz ételmérgezést, fűszerezés egyéb hiányosságait pedig jótékonyan el lehet fedni egy-két-sok kanál kristálycukorral. Nem kell hozzá se rántás, se habarás, csak egy kis kutyulás. Cseresznyemagozzással pedig ne gyötörjük magunkat, mert 75-80 dkg cserit kimagozni konkrétan önkielégítés. Teszünk egy kistányért az asztalra, és mindenki köpködje oda magának a magokat. Fültövön is lehet lőni asztalszomszédot a cseresznyemaggal, és aki talál, azé a megtiszteltetés, hogy elmosogathat ebéd után.
Cseresznyeleves
Hozzávalók:
75-80 dkg cseresznye, lehetőleg zöldséges nénitől, vagy valakinek a kertjéből (ezt oldjuk meg magunk, tippeket nem adok) :), fagyasztottat felejtsük el, konzervről nem is ejtünk szót.
1 teáskanál őrölt fahéj
4-5 db szegfűszeg
3-5 evőkanál cukor (cseresznye édessége nagyban befolyásolja a végeredményt, úgyhogy óvatosan cukrozzunk)
1 csomag vaníliás cukor (elhagyható)
1 kávéskanál vanília aroma (elhagyható)
2 deci natúr joghurt (van aki tejfölözik, de az macerás, és nekem mindig darabos marad. Jó öreg joghurt egészséges, nem kell forralni, és megfelelő technikákat alkalmazva selymesen sima lesz leveskénk.)
Elkészítés:
1. Cseresznyét kiborítjuk zacsiból, bele egy szimpatikus szűrőbe és úgyahogy leöblögetjük. (Elég tessék-lássék, mert még vesznek fürdőt a cserik.) Ezután kezdetét veszi az igazán szórakoztató munka: szemek leszárazása, majd kukacos/kukacosnak látszó/rohadt/penészes szemek eltávolítása, és kukába juttatása.
Ha ezzel megvagyunk, akkor keresünk egy megfelelő méretű műanyag tálat, és beleborogatjuk a szár nélküli cseresznyéket. Felöntjük friss, hideg vízzel, és elfelejtkezünk róla. A cseresznye nem bab, tehát nem kell neki egész éjszaka ázni. Nagyjából egy óra után azért jusson eszünkbe, és vessünk rá egy pillantást. Áztatás következtében az alattomosan megbújó kukacok is előmásznak, otthagyva kényelmes cseresznyeszállásukat. Borítsuk ki az egészet újból a szűrőbe, és mossuk át alaposan. Ezen művelet abban segít, hogy nagyjából kukactalan cseriből főzzünk levest.
2. Keressünk egy kellemes méretű fazekat, lehetőleg akkorát, amibe 3-3,5 liter víz belefér. (Azért ekkorát, mert a cseresznyék elég sok helyet foglalnak, és töltünk még rá vizet és joghurtot is.) Fazék aljában elhelyezzük a mosott cseresznyét, és kezünk ügyébe készítjük a fűszereket. Két-három szemet fazékból kiveszünk, megesszük, és közben elábrándozunk arról, hogy milyen klafa kis levest fogunk mi mindjárt főzni. Mindjárt, csak még eszünk két szemet. Mmmmm.
Fogunk egy szimpatikus mérőkancsót, és felöntjük a cseresznyét másfél liter vízzel. Mérőkancsó: vegyünk egyet. Jó, ha van. Van, mikor elég a szemmérték (ellepi, meg ujjnyira ellepi, meg egy csésze/bögre/pohár/pár evőkanál), de vannak helyzetek, amikor azért decire pontosan kell adagolni a folyadékot. Én mindent vadul mérek digitális mérlegen, meg mérőpohárral és nemcsak szírem-szórom vadul a tálba a motyót, ahogy egyes mesterszakácsok teszik. Na. Ennyit a mérőpohár/kancsó szükségességéről.
3. Vízzel felöntött cseresznyét megfűszerezzük a fahéjjal, és a szegfűszeggel, aztán odadurrantunk a tűzhelynek. Kezdjük a főzést nyugodtan kicsit magasabb fokozaton (7 vagy 8), nem sok minden van a levesben, ami odakozmálhat. Jelen fázisban a fahéj még normálisan viselkedik, később fordul igazán duhajra a téma.
Ha a leveskénk kissé megmelegedett, de még nem forr, adjunk hozzá három evőkanál cukrot. (Többet még ne, a végén ízesítsünk utána, ha nagyon muszáj.) Ha szeretnénk, akkor itt tegyük hozzá a vaníliás cukrot és az aromát. Ezután kezdetét veszi az igazán ocsmány munka. Fel kell forralni az egyenlőre csak meleg leveskénket. Hát forraljuk. Magasabb fokozatra kapcsolunk, hadd dolgozzon a fahéj. Ha felforrt, akkor pár percig forrásban tartjuk a levest, hogy a cseresznye megpuhuljon, és a fahéj meg klasszul odaragadjon a fazék oldalára.
Cseresznye érettségétől függ, hogy mennyi ideig szükséges forralni. Ha elkezdenének nagyon repedni a szemek, akkor jó lesz. Ha nem akarnak repedni, akkor várjuk meg, míg kissé elvesztik a színüket, és halvány rózsaszínesek lesznek. Ha valaki nem szereti szétfőzni, akkor elég neki 1-2 perc forralás is. Ízlés dolga. Én most rózsaszínre vettem a figurát. A forralás következtében a víz enyhén szirupszerű lesz, és a kezdeti zavarosság is eltűnik. Próbáljuk ezt a fokozatot elérni. Ez utóbbi úgy ellenőrizhetjük, hogy egy kanalat belemerítünk, és kifolyatjuk belőle a félkész levest. Ha ügyesek voltunk, akkor víznél kicsit sűrűbb, rózsaszínesen áttetsző lé folyik ki a kanalunkból. Most végezzünk ellenőrző kóstolást, de vigyázat, nagyon forró a leves. Akinek nem azbesztbevonatú a nyelve és torka, fújdolgálja meg kissé. Ha kell, akkor még adjunk hozzá 1-2 evőkanál cukrot.
4. A félkész levest levesszük a tűzhelyről, és hagyjuk hűlni. A kihűtést kétféleképpen oldhatjuk meg: a) egyszerűen órákig békén hagyjuk, és ha kellőképpen kihűlt az egész, akkor beköltöztetjük a hűtőbe. Ezen megoldás akkor jó, ha a levest csak másnap akarjuk befejezni és feltálalni, mert akkor egész éjjel ücsöröghet a hűtőben. A b) verzió csak két-három órát igényel: belehelyezzük a fazekat a mosogatóba, és teleengedjük a mosogatót hideg vízzel. Ultrabénák előbb engedjék, aztán helyezzék, mert ők garantáltan telefröcskölik vízzel a mosogató környékét, a levest, és a padlót. Talán jut nekik egy kevés a mosogatóba is. Ha a víz megmelegszik, akkor leeresztjük, és újratöltjük. Két ismétlés elég szokott lenni ahhoz, hogy a fazék kihűljön annyira, hogy be lehessen költöztetni a hűtőbe. Igyekezzünk a levest hidegre tenni, mert így tudjuk a joghurtot gond és csomók, meg dirib-darabok nélkül belekeverni.
5. Kimérünk 2 deci natúr joghurtot. Aki akar az tejfölözzön, de azt bele kell forralni a levesbe, és újból ki kell hűteni az egész hóbelevancot. Joghurt nem igényel extra összeforralásokat. Szóval: kimérjük.
Magunk mellé készítjük a HIDEG levest, és belemerünk egy merőkanállal (mások szerint: szedőkanállal) a levéből.
Jól elkeverjük, és még adagolunk hozzá 3-4 merőkanállal, amennyi a pohárba/kancsóba/egyéb alkalmatosságba belefér. Ezt is alaposan elkeverjük, igyekezzünk minél homogénebb masszát gyártani.
Fogjuk a kellemesen rózsaszín szmötyinket, és belezúdítjuk a kihűtött levesünkbe. Megfelelő eszközzel, ami kinek a fakanál, kinek a kézi habverő, elkutyuljuk az egészet. Igyekezzünk nem ripityára aprítani a cseresznyéket, ha már szeretgetve főzögettük-hűtögettük őket.
 |
| ELŐTTE |
 | |
| UTÁNA |
Meg is volnánk. Rózsaszín leányálom fog visszanézni a fazékból. Fazekat meg külön öröm lesz lecsutakolni. Tényleg.
Behűtve tálaljuk, mert hidegen a legjobb. Főleg, ha odakint 30 fok van. Négy bőséges adag lesz belőle, de ha olyanunk van, ne szégyelljünk két tányérral enni belőle. :) Nyári ebédek vagy vacsorák klassz bevezetője.
Akinél ez a szofisztikáltság csimborasszója, az óvatosan rakosgáljon néhány tejszínhabpamacsot a levesébe.
