Szilvaleves, avagy hogyan éljük túl az afrikai eredetű hőhullámot

Természetesen gyümölcslevessel, sőt mi több, egyenes szilvalevessel. Így augusztusban. Platnyit tíz percnél többet nem kell használni, és a behűtött végeredmény mindent feledtet az emberrel. A ragacsos kánikulát, azt hogy éjszaka alvás helyett csatakos izzadságban forgolódás van, és azt is, hogy az ember egész nap ventillátor/légkondi/kereszthuzat kellemes és huzatos társaságában kénytelen múlatni az időt. Vagy ami még rosszabb: dolgoznia kell. Ahelyett, hogy a lesötétített lakásban kuksolna. Vagy hasalna a Balaton partján. Bocsánat, ebben a negyven fogban konkrétan BENNE a Balatonban.

Én nem nyavalygok, mert otthon lehetek (még egy darabig), állóventillátor és nyűgös kisgyermek kellemes társaságában, de azt kell mondjam, szilvaleves akkor is jól esik. Minden helyzetben. Nosza!

Piacra fel, főzzetek levest! (Gombócot és lekvárt tartogassuk a hűvösebb napokra.)

Ímhol:

Szilvaleves, ami lehet krém, vagy nem krém, de mindkét esetben hidegen a legjobb

Hozzávalók:

60-65 dkg szilva - tisztítatlan, magozatlan súly - ajánlott beszerzési helyek: piac, zöldséges néni/bácsi, nagymami/dédi kertje, szomszéd néni/bácsi ajándéka, felajánlása (Tudjuk, leszedjük szívességből, kapunk valamennyit ezért ajándékba, a többi megy a cefrébe, pálinkának.)
10-14 dkg cukor - lehet fehér, lehet barna, lehet vegyesen - én ez utóbbit preferálom 9 dkg fehér, 5 dkg barna arányban (A barna az nálam a demerara, mert az lelhető fel a környék összes diszkontjában és a lakótelepi szupermarketben.)
1 db valóságos citrom - héja is, aki szeretné, annak leve is
1 teáskanál őrölt fahéj - ó kéj, ó, mámor
2-4 db szegfűszeg - aki nem szeret egész darabokkal találkozni a levesében, az törje össze mozsárban, vagy használja az őrölt változatot, mondjuk egy negyed kávéskanálnyit
1 csomag vaníliás cukor - ez ugye 10 gr, úgyhogy ebből jön ki 15 dkg-ra adott esetben a leves cukortartalma (akinek ez már túl sok, az ezt a hozzávalót nyugodtan elhagyhatja)
1 kávéskanál vanília aroma - burzsujok természetesen a "mesterséges" változatok helyett használhatnak igazi vanília rudat is
1 kis doboz natúr joghurt (150 gr) - adjunk az egészségnek, cukornál meg becsukjuk a szemünk. :)

Elkészítés:

1. Fent jelzett beszerzési helyek valamelyikéről beszerezzük a szilvát, és pálinka helyett levest főzünk belőle. Mmmm, mmmm. Gondolkodunk egy picit a lekváron, de hőmérő higanyszála eltérít eme nemes elhatározásunktól. Maradunk a levesnél, azt nem kell órákon át kevergetni, és egyből be lehet falni. Na jó, csak kicsit kell várni. Amíg jó lehűl.

A legmacerásabb meló a szilva megtisztítása. Elsőként jó alaposan megmossuk. Ha megmostuk, akkor eldöntjük, hogy időnként kézimunkázunk (magozás), vagy végig késsel nyomulunk. Tegyük meg azt a szívességet magunknak, hogy megpróbálunk magvaváló szilvát szerezni a leveshez. Ezzel sokkal könnyebb dolgozni, és nem - szó szerint - késsel kell kioperálni a magot szegény szilvából.

Kést természetesen alkalmazzuk, mert szerintem így a legkönnyebb elfelezni, majd negyedelni a szilvaszemeket. A munkamenet az alábbi: szilvát megfelezzük, ahogy tudjuk, eltávolítjuk belőle a magot, majd a feleket ismét felezzük, csinos negyed-szeletkéket alkotva. Ha nagyszemű a szilvánk, akkor a feleket vághatjuk háromba is. Hamarabb megfő. (Nem mintha olyan sokáig tartana a főzés, akár egész szemek esetén is.)

Ha ezzel megvagyunk, akkor feltakarítjuk a disznóólat, kezet mosunk, és közben csendesen átkozódunk, mert a szilva három-négy napig úgyis otthagyja a nyomát a kezünkön és ujjainkon.

2. Keresünk egy közepes méretű fazekat, ami természetesen fedővel is rendelkezik. Én a két és fél liter folyadék befogadására alkalmas fazekamat használtam, nagyszerű mindennemű levesezéshez.

Örülünk, mert még semminek sem gyújtunk alája. Bezony. Csak előbányásszuk az összes ízesítőt a konyhaszekrényből/kamrából, és megpróbáljuk kihorgászni hűtő legaljáról a citromot. Ez utóbbit jó alaposan mossuk meg. (Már volt róla szó, hogy kezelik a felületüket valamiféle viaszos anyaggal, ami nem túl egészséges, ezért fontos az alapos citrom-mosdatás: én megdörgölöm enyhén mosószeres szivaccsal, majd a lehető legforróbb vízben alaposan leöblögetem. Lehet csutakolni körömkefével, ezzel-azzal, ki hogy szokta. Aki meg akarja a maceráktól kímélni magát, az vegyen kezeletlen bio-citromot. Nem igényel nagy utánajárást, még a lakótelepi szupermarketben is lehet kapni.)

Szóval: szilvát áthelyezzük a fazékba borogatás módszerével. Kimérjük a cukrot, és ráöntjük. Aki használ, az most adja hozzá a vaníliás cukrot is.

Jöhet a megmosdatott citrom. Lereszeljük/kiskéssel lekapirgáljuk a sárga héját, és beleszórjuk a fazékba. Mehet utána a szegfűszeg és a fahéj.

Namármost: citromlé. Én nagyjából 1-2 evőkanályni mennyiséget használtam a leveshez. (Természetesen a lekopasztott citromból, és nem homi üveges változatból.) Viszont ettől picit savanykás lett a leves. Aki nem szeretné, hogy nagyon érezhető legyen benne a citrom, az hagyja el a levet, és kicsit kevesebb héjat reszeljen bele. (Ne az egész citrom héját, hanem csak a felét, vagy háromnegyedét.)

Citromlé után jöhet a vanília aroma, és két-két és fél deci víz. Az egészet alaposan összekeverjük, és most állunk neki meleget csinálni a tűzhelyen. Közepes, vagy közepesnél kicsit magasabb fokozaton (villanytűzhelyen 6 és 8 környékére lőjük be, attól függően, hogy mi mit vagyunk képesek a melegben elviselni) odatesszük a megízesített és felvizezett szilvánkat főni. (Ennyi cukorból, vízből, na meg az ízesítőkből nagyon kellemes, eszméletlen aromájú szirupszerű levünk lesz, és a szilva ebben fog pár perc alatt puhára főni. Konyhába pedig a markáns fahéj és citromillat miatt a negyven fok mellé beköltözik rövid időre a karácsony.)

A szilvát azért ne hagyjuk teljesen magára, kétszer-háromszor kukkantsuk be a fedő alá, és kavargassuk át. Nem karamellt készítünk. Kevergessük meg alaposan. Kevergetés után pedig utaljunk ki magunknak egy kis előleget: nyalogassuk le a fakanálról a rajta maradt levet. Mmmm, mmmmm.... kit érdekel kánikula, ha ilyet is lehet főzni, ugyebár.

Nagyjából 7-8 perc alatt puhára is fő a szilva, elzárhatjuk alatta a meleget. Onnan tudjuk, hogy igazán jó, hogy lepöndörödik róla a héja. Ezt mindenkinek az ízlésére bízom: ha akarjuk ripityára is főzhetjük, de adhatunk neki kevesebb időt is, és akkor jobban egyben maradnak a szemek.

3. Főzni többet nem kell, már csak egy kellemes joghurtos "habarás" vár ránk. Első körben felöntjük a puha szilvát 7-8 deci HIDEG vízzel. Ezzel kicsit lehűtjük, és nem fogja a leves összekapni a joghurtot, amikor belekeverjük.

Csak figyelmeztetésképpen írom: ne közeli lejáratú joghurtot használjunk, mert nem főzzük meg. Gondoljuk végig, hogy hányszor ebédelünk/vacsorázunk belőle, meddig fog kitartani, és úgy válasszuk ki a joghurtot a hűtőből.

A habarás nem klasszikus, mert nem használunk lisztet. Egyszerűen kiborítjuk a joghurtot egy mérőkancsóba, hozzáadagolunk 2-3 merőkanálnyit az enyhén meleg/langyos levesből, és alaposan összedolgozzuk. Erre legideálisabb a habverő, de ha nincs kéznél, akkor a kanállal történő - minél alaposabb - kevergetés is megteszi. A feljavított joghurtot aztán visszaöntjük a levesbe, keverünk rajta párat a fakanállal, örülünk, majd bedugjuk a fazekat a hűtőbe, hadd hűljön ideális fogyasztási hőmérsékletre.

Aki gondolja, az úgy is készítheti, hogy joghurt nélkül lehűti a levest, és a hideg leveséhez dolgozza hozzá a joghurtot. Ilyenkor eltérő hőfok miatt nincs csomósodásveszély, de aki biztosra szeretne menni, az úgy dolgozzon, mint a hőkiegyenlítéses habarásnál.

A levest ezzel késznek is nyilváníthatjuk, aki krémlevesnek szeretné, az nemes egyszerűséggel turmixolja le, és néhány tejszínhabpamaccsal, vagy szeletelt-pirított mandulával, félbevágott szilvaszemekkel együtt szolgálja fel a műértő közönségnek. Alkohol nagy barátai kevés szilvapálinkát is belefőzhetnek, kevésbé szofisztikáltak meg pohárban kínálgassák az ebéd elé. Vagy mellé. Vagy utána.

4-6 személyes adag: mi ketten ettük három napig. És a pikantériája? Napról napra sötétebb színű lett a szilva héja miatt. És finomabb is, mert tökéletesen összeérett. Vágjunk bele, mert pofonegyszerű, és a végeredmény felér egy Balatonban hasalással.

Cseresznyeleves, avagy a nyár igézete

Imádom a nyarat. De ki nem? Ugyebár. Mert nyáron aztán lehet tobzódni hol ebben, hol abban, de leginkább a gyümölcslevesekben. Minden hétre jut egy nálunk. Gyakorlatilag minden fellelhető és zöldséges nénitől,  vagy nagymami kertjéből beszerezhető gyümölcsből főztem tavaly levest. (Arról most nem nyitok értekezést, hogy mindezekből sütöttem is egy kis ezt-azt, meg beledaráltuk őket mindenféle turmixokba is.)

Most a cseresznye volt soron, sütöttem belőle pitét, meg főztem belőle egy bázi nagy adag levest. Leveske bonyolultnak nem mondható, és főzés során jelentős transzformáción megy keresztül. Sajna egy ponton kissé ocsmonda látványt fog nyújtani. A fazék is. Ne ijedjünk meg. Se a végeredmény ízét, se a kinézetét nem fogja befolyásolni. Aztán ha vendégeknek akarjuk feltálalni, akkor legfeljebb áttöltjük déditől örökölt porcelán leveses vájdlingba, vagy egy tiszta fazékba.

Kezdők is bátran kipróbálhatják, mert konkrétan elronthatatlan. A gyümölcs ha véletlenül nyers marad, nem okoz ételmérgezést, fűszerezés egyéb hiányosságait pedig jótékonyan el lehet fedni egy-két-sok kanál kristálycukorral. Nem kell hozzá se rántás, se habarás, csak egy kis kutyulás. Cseresznyemagozzással pedig ne gyötörjük magunkat, mert 75-80 dkg cserit kimagozni konkrétan önkielégítés. Teszünk egy kistányért az asztalra, és mindenki köpködje oda magának a magokat. Fültövön is lehet lőni asztalszomszédot a cseresznyemaggal, és aki talál, azé a megtiszteltetés, hogy elmosogathat ebéd után.

Cseresznyeleves

Hozzávalók:

75-80 dkg cseresznye, lehetőleg zöldséges nénitől, vagy valakinek a kertjéből (ezt oldjuk meg magunk, tippeket nem adok) :), fagyasztottat felejtsük el, konzervről nem is ejtünk szót.

1 teáskanál őrölt fahéj

4-5 db szegfűszeg

3-5 evőkanál cukor (cseresznye édessége nagyban befolyásolja a végeredményt, úgyhogy óvatosan cukrozzunk)

1 csomag vaníliás cukor (elhagyható)

1 kávéskanál vanília aroma (elhagyható)

2 deci natúr joghurt (van aki tejfölözik, de az macerás, és nekem mindig darabos marad. Jó öreg joghurt egészséges, nem kell forralni, és megfelelő technikákat alkalmazva selymesen sima lesz leveskénk.)

Elkészítés:

1. Cseresznyét kiborítjuk zacsiból, bele egy szimpatikus szűrőbe és úgyahogy leöblögetjük. (Elég tessék-lássék, mert még vesznek fürdőt a cserik.) Ezután kezdetét veszi az igazán szórakoztató munka: szemek leszárazása, majd kukacos/kukacosnak látszó/rohadt/penészes szemek eltávolítása, és kukába juttatása. 

Ha ezzel megvagyunk, akkor keresünk egy megfelelő méretű műanyag tálat, és beleborogatjuk a szár nélküli cseresznyéket. Felöntjük friss, hideg vízzel, és elfelejtkezünk róla. A cseresznye nem bab, tehát nem kell neki egész éjszaka ázni. Nagyjából egy óra után azért jusson eszünkbe, és vessünk rá egy pillantást. Áztatás következtében az alattomosan megbújó kukacok is előmásznak, otthagyva kényelmes cseresznyeszállásukat. Borítsuk ki az egészet újból a szűrőbe, és mossuk át alaposan. Ezen művelet abban segít, hogy nagyjából kukactalan cseriből főzzünk levest.

2. Keressünk egy kellemes méretű fazekat, lehetőleg akkorát, amibe 3-3,5 liter víz belefér.  (Azért ekkorát, mert a cseresznyék elég sok helyet foglalnak, és töltünk még rá vizet és joghurtot is.) Fazék aljában elhelyezzük a mosott cseresznyét, és kezünk ügyébe készítjük a fűszereket. Két-három szemet fazékból kiveszünk, megesszük, és közben elábrándozunk arról, hogy milyen klafa kis levest fogunk mi mindjárt főzni. Mindjárt, csak még eszünk két szemet. Mmmmm.

Fogunk egy szimpatikus mérőkancsót, és felöntjük a cseresznyét másfél liter vízzel. Mérőkancsó: vegyünk egyet. Jó, ha van. Van, mikor elég a szemmérték (ellepi, meg ujjnyira ellepi, meg egy csésze/bögre/pohár/pár evőkanál), de vannak helyzetek, amikor azért decire pontosan kell adagolni a folyadékot. Én mindent vadul mérek digitális mérlegen, meg mérőpohárral és nemcsak szírem-szórom vadul a tálba a motyót, ahogy egyes mesterszakácsok teszik. Na. Ennyit a mérőpohár/kancsó szükségességéről.

3. Vízzel felöntött cseresznyét megfűszerezzük a fahéjjal, és a szegfűszeggel, aztán odadurrantunk a tűzhelynek. Kezdjük a főzést nyugodtan kicsit magasabb fokozaton (7 vagy 8), nem sok minden van a levesben, ami odakozmálhat. Jelen fázisban a fahéj még normálisan viselkedik, később fordul igazán duhajra a téma.

Ha a leveskénk kissé megmelegedett, de még nem forr, adjunk hozzá három evőkanál cukrot. (Többet még ne, a végén ízesítsünk utána, ha nagyon muszáj.) Ha szeretnénk, akkor itt tegyük hozzá a vaníliás cukrot és az aromát. Ezután kezdetét veszi az igazán ocsmány munka. Fel kell forralni az egyenlőre csak meleg leveskénket. Hát forraljuk. Magasabb fokozatra kapcsolunk, hadd dolgozzon a fahéj. Ha felforrt, akkor pár percig forrásban tartjuk a levest, hogy a cseresznye megpuhuljon, és a fahéj meg klasszul odaragadjon a fazék oldalára.

Cseresznye érettségétől függ, hogy mennyi ideig szükséges forralni. Ha elkezdenének nagyon repedni a szemek, akkor jó lesz. Ha nem akarnak repedni, akkor várjuk meg, míg kissé elvesztik a színüket, és halvány rózsaszínesek lesznek. Ha valaki nem szereti szétfőzni, akkor elég neki 1-2 perc forralás is. Ízlés dolga.  Én most rózsaszínre vettem a figurát. A forralás következtében a víz enyhén szirupszerű lesz, és a kezdeti zavarosság is eltűnik. Próbáljuk ezt a fokozatot elérni. Ez utóbbi úgy ellenőrizhetjük, hogy egy kanalat belemerítünk, és kifolyatjuk belőle a félkész levest. Ha ügyesek voltunk, akkor víznél kicsit sűrűbb, rózsaszínesen áttetsző lé folyik ki a kanalunkból. Most végezzünk ellenőrző kóstolást, de vigyázat, nagyon forró a leves. Akinek nem azbesztbevonatú a nyelve és torka, fújdolgálja meg kissé. Ha kell, akkor  még adjunk  hozzá 1-2 evőkanál cukrot.

4. A félkész levest levesszük a tűzhelyről, és hagyjuk hűlni. A kihűtést kétféleképpen oldhatjuk meg: a) egyszerűen órákig békén hagyjuk, és ha kellőképpen kihűlt az egész, akkor beköltöztetjük a hűtőbe. Ezen megoldás akkor jó, ha a levest csak másnap akarjuk befejezni és feltálalni, mert akkor egész éjjel ücsöröghet a hűtőben. A b) verzió csak két-három órát igényel: belehelyezzük a fazekat a mosogatóba, és teleengedjük a mosogatót hideg vízzel. Ultrabénák előbb engedjék, aztán helyezzék, mert ők garantáltan telefröcskölik vízzel a mosogató környékét, a levest, és a padlót. Talán jut nekik egy kevés a mosogatóba is. Ha a víz megmelegszik, akkor leeresztjük, és újratöltjük. Két ismétlés elég szokott lenni ahhoz, hogy a fazék kihűljön annyira, hogy be lehessen költöztetni a hűtőbe. Igyekezzünk a levest hidegre tenni, mert így tudjuk a joghurtot gond és csomók, meg dirib-darabok nélkül belekeverni.

5. Kimérünk 2 deci natúr joghurtot. Aki akar az tejfölözzön, de azt bele kell forralni a levesbe, és újból ki kell hűteni az egész hóbelevancot. Joghurt nem igényel extra összeforralásokat. Szóval: kimérjük.

Magunk mellé készítjük a HIDEG levest, és belemerünk egy merőkanállal (mások szerint: szedőkanállal) a levéből.

Jól elkeverjük, és még adagolunk hozzá 3-4 merőkanállal, amennyi a pohárba/kancsóba/egyéb alkalmatosságba belefér. Ezt is alaposan elkeverjük, igyekezzünk minél homogénebb masszát gyártani.

Fogjuk a kellemesen rózsaszín szmötyinket, és belezúdítjuk a kihűtött levesünkbe. Megfelelő eszközzel, ami kinek a fakanál, kinek a kézi habverő, elkutyuljuk az egészet. Igyekezzünk nem ripityára aprítani a cseresznyéket, ha már szeretgetve főzögettük-hűtögettük őket.

ELŐTTE

UTÁNA

Meg is volnánk. Rózsaszín leányálom fog visszanézni a fazékból. Fazekat meg külön öröm lesz lecsutakolni. Tényleg.

Behűtve tálaljuk, mert hidegen a legjobb. Főleg, ha odakint 30 fok van. Négy bőséges adag lesz belőle, de ha olyanunk van, ne szégyelljünk két tányérral enni belőle. :) Nyári ebédek vagy vacsorák klassz bevezetője.

Akinél ez a szofisztikáltság csimborasszója, az óvatosan rakosgáljon néhány tejszínhabpamacsot a levesébe.

Joghurtos eperkrémleves, avagy hogy kerül a csoki a levesbe?

Az úgy történt, hogy megint hányódott valami a hűtőben. Igen. Eper és natúr joghurt. Kaptam őket ajándékba, és nem nagyon akartak elfogyni. Aztán úgy gondoltam, hogy itt az ideje az eperkrémlevesnek, elvégre csak közelít a nyár. Vagy mi.

Fejben már kigondoltam, hogy mit fogok csinálni, de azért arra jutottam, hogy lecsekkolom mégis, hogy megy ez másoknál. Barátod az internet, begugliztam, hogy eperkrémleves, aztán gyorsan megnéztem, mit talált nekem. Háááát, sok érdekeset. Ezzel kapcsolatos gondolataimat kissé hosszan fogom megosztani.

Ad 1. Egyesek írták, hogy fagyasztott eper. Jáááj, ne tegyük. Ha felolvasztjuk, ha nem, akkor is moslék.  (Bocsánat, de tényleg. És se íze, se bűze, mintha a munkahelyi takanyanya koszosabbik törölgetős rongyát csinálnánk meg. Fúj.)

Ad 2. Eperkonzerv. Könyörgöm, ne vetemedjünk rá. Cukros löttyben úszkálnak szerencsétlen eperdarabok, mély nagy kétségbeesésben.

Vegyünk frisset, és nyugodjunk bele, hogy az eperszezon rövid. Élvezzük ki. Nem novemberben kell eperkrémlevest enni. Vagy teszem azt: augusztusban. (Normális ember novemberben jó kraftos lebbencslevest eszik, augusztusban meg szilvakrémlevest. Epret meghagyjuk május-júniusra.) És ha már vagyunk oly jók, hogy frissen vesszük, akkor magyar epret vegyünk. Annak ugyanis van íze, az ilyen-olyan hiper-szuperekben árult külföldről behozott izéknek csak vízíze van. Leginkább.

Ad 3. Ezt a levest nem kell főzni. A receptek az eper mellé a tej, tejszín, tejföl kombót kínálták különböző arányban és variációban. Én rosszul vagyok annak gondolatától, hogy a tejfölt édesítsem valamivel. (Édes tejföl, brrrr, főleg túrógombócra, még nagyobb brrrr.) A tejszínt meg nem hinném, hogy korszakos ötlet főzés-forralás nélkül bármibe is beletenni. Joghurt: olcsó, jó, egészséges, és ugye magában is nagyon prímán meg lehet enni. (És szerintem édesítést is jobban viseli, mint a tejföl). Tej. Az meg híg, és kész. Attól hogyan lészen valami krémleves??? Na ugye.

Ad 4. Édesítés: találtam olyan receptet, ami fél kiló eperhez 15 dkg cukrot írt. Norbi biztos eret vágna magán. De én is.  Mondom én, mit akar ezzel valaki, hát összeragad a szája ennyi cukortól. Hát bántotta őt szegény eper? Na ugye. Hagyjuk őt - mármint az epret - érvényesülni.

És hogy kerül a csoki a levesbe? Az úgy van, hogy Stahl Judit mindig tesz eperturmixba, epres tiramisuba, epres muffinba, meg mindenféle epres édességbe fehér csokit. Mert szerinte az a párosítás a mennyekben köttetett. És én ebben igazat adok neki. Szóval: ha Judit tehet az epres édességbe fehér csokit, akkor Zsuzsi is tehet a levesébe. (És akkor a 15 dkg cukor már szóba se kerül édesítésként.)

Kezdőknek is ajánlom, de kő hozzá botmixer, vagy turmixgép. Szerezzünk be egyet. Nem nagy beruházás, és sokat segíthetünk magunkon. Például prímán megcucálhatjuk vele nekünk unszimpatikus egyének arcát. De legalább levesfronton jók leszünk, mert nyáron gyümölcslevest, télen zöldséges krémlevest alkothatunk vele, és ha valami nem úgy jött össze, ahogy a szakácskönyvben kinéz, akkor jól megturmixoljuk, és bemutatjuk legújabb újításunkat, a gulyás-krémlevest. :)

Akkor hát:

Joghurtos eperkrémleves

Hozzávalók:

 40-50 dkg friss eper (lehetőleg magyar, zöldséges nénitől) - tisztítás után azért maradjon belőle minimum 35 dkg
30 dkg natúr joghurt - vagyis két normál, 150 gr-os doboz. (Rá vagyon írva.) Natúr. Mondon: natúr. Aki  céklalével színezett, epres joghurtként árult izét merészel használni hozzá, azt felkeresem, és kupán vágom egy telefonkönyvvel.
3-5 dkg fehércsoki (édesszájúság függvénye, aki kevésbé, annak elég a 3 dkg)
1 kávéskanál vanília aroma (pl.: dr. Oetker)
1 cs. vaníliáscukor (Előbbi kettő helyett burzsujok használjanak igazi vaníliarudat, és kapirgálják ki, ami benne van.)
1 citrom reszelt héja - Aki zacskósat merészel venni, azt nemcsak kupán vágom, hanem agyon is ütöm a telefonkönyvvel. Egy db citrom kb. 55 Ft, míg a zacskós rémület 250 Ft. A citrom többi részét aztán utána elhasználhatjuk teába, limonádéba. Aki ilyet nem iszik, az takarítson vele, mert arra is jó.
1-2 teáskanál cukor (ízlés szerint, de ettől több még a teszkós spanyol epernek se kell)
végszükség esetére: pár kanál tej, ha nagyon sűrűnek találnánk (nem fogjuk) :)

Egészségtudatosak édesítsenek mézzel, illetve folyékony édesítővel.


Elkészítés:

1. Fogjuk az eprünket, és lecsumázzuk, kivágjuk a nyomódott, sérült részeket (keveset, azért maradjon is), és folyó víz alatt alaposan megmossuk. Jól lecsepegtetjük, és gyönyörködünk benne.

2. Ha kigyönyörködtük magunkat, akkor epreket beletöltjük abba a kancsóba/mérőpohárba/turmixgépbe, amivel ügyködni fogunk. Botmixelés esetén az alkalmas edény azt jelenti, hogy turbó fokozaton se fröcsög szana meg széjjel az eper. Ha igen, akkor még decemberben is eperszezon lesz nálunk, főleg falon és plafonon. Párás tekintettel emlékezhetünk a nyárra....

Másik: ha már beruházunk botmixerbe, legalább 500-600 wattosat vegyünk. Ami ez alatt van, azzal maximum a meleg vizet lehet összeturmixolni, mert az első darab gyümölcsnél elkezd fejhangon visítani, elakad, aztán klassz amperszagot fog árasztani. Rá szokják írni a dobozra, és gépre is a teljesítményt. Ha nem, kérdezzük meg a szakszemélyzetet. (Képen látszik, hogy enyémre rá van írva. Előző kb. 300-at tudott. Tanulság: a sárgabarackkrémleves betett neki, és kézzel-villával kellett összenyomigálnom a  megfőtt, atom puha bari-darabokat.)

Eperre ráöntjük a joghurtot. Csak a joghurtot. Semmi mást.

Ha ráöntöttük, akkor megnyomjuk a gombot. Alaposan elmixeljük, és nagyjából készen is vagyunk.  

3. Következik az ízesítés. A leveskét először áttöltjük egy szimpatikus kislábosba, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, a vanília aromát, és belekapirgáljuk a citrom héját. Kapirgálás előtt citromot alaposan mossuk meg (én meg szoktam kicsit dörzsölni a mosogatószivaccsal), mert szegénykéket felületkezelik valami cucmóval. Ha megmostuk, akkor töröljük szárazra, és nekieshetünk. Kinek kinek ízlés dolga, hogy  mivel: van aki reszelővel szeret szerencsétlenkedni, van aki késsel, mert az izgalmasabb. Én késes vagyok, azzal kaparok. Viszont akármivel is dolgozunk, csak a sárga, külső héjat juttassuk bele a levesbe, mert a fehér az már keserű.

Cukrot ne tegyünk még bele, azt csak csoki után, amennyiben még szükséges. (A képen még csak a vaníliás cukrot szórtam bele a levesbe.)

4. Következik egy igen izgalmas lépés: csokoládé gőz fölött történő megolvasztása. Keresünk egy tálat, fémből. Kereshetünk műanyagból is, de akkor akár a tálat is belecsurgathatjuk a levesbe a csokival együtt. Ha nincs fémtálunk, akkor valamilyen fém alkalmatosságot (kislábas, hegymászós bögre, krumplimosó vájdling), bármi, ami bírja a hőt, és rá tudjuk helyezni egy másik lábasra, anélkül, hogy nagyon belelógna az alja.

A tálba beletördeljük a csokit. Vad keresgélésbe kezdünk. Olyan lábos kell, amire passzol a tálunk. (Nem billeg rajta, nem esik bele, azaz meglehetősen stabilan csücsül rajta.) Ha megtaláltuk, akkor ujjnyi magasan vizet engedünk bele. Több nem kell. Ennyi vízből is príma gőzt lehet csinálni. Azért hevítés előtt ellenőrizzük, hogy a csokis tál alja nem ér-e bele a vízbe. Egyszerű: rátesszük, felemeljük, száraz? Ha igen, lehet odadurrantani neki, ha nem, akkor leöntünk egy keveset, vagy keresünk egy másik tálat a csokinak. Fontos, hogy ne érjen bele a későbbiekben forralandó vízbe a csokis tál alja, mert ha beleér, akkor gyönyörűen odakozmál az egész, és maximum a kuka tartalmát fogjuk "ízesíteni" vele.

Ha minden passzol, akkor feltesszük a vizes lábast magas fokozaton a tűzhelyre, és nekiállunk forralni. (Csokis tál még ne legyen rajta.) Ha vadul forr, akkor levesszük a fokozatot nagyon takarékra, és ráhelyezzük a csokis tálat a fazekunkra.

Folyamatos kevergetés mellett felolvasztjuk a csokoládét. Ne nassoljunk, mert forró. Ujjunkat se dugjuk bele. Uralkodjunk anyai örökségünkön, és álljuk meg a kóstolgatást (hacsak nincs azbeszttel bevonva a torkunk).

Ha ügyesek voltunk, akkor ilyet kell találnunk a kicsinyke fémtálunkban:

Kicsit félretehetjük hűlni (langyosra, ne hűtsük vissza csokivá), de azon melegében is hozzáadhatjuk a leveshez. Ha hozzáadtuk, akkor jó alaposan elkeverjük. Megkóstoljuk a kész levest, és aki úgy érzi, hogy nem elég édes, tegyen hozzá egy-két teáskanál cukrot. (Én spanyol csomagolt epret kaptam, ezért szükség volt némi rásegítésre, de a két teáskanál bőven elég volt.) Ha nagyon sűrűnek érezzük, néhány kanál tejjel lazítsunk rajta. (Olyan nincs, hogy nem elég sűrű. Akkor valahol átvertek minket.)

Ennyi, és nem több. Így is fincsi, de ha bedobjuk pár órára a hűtőbe, akkor az ízek frankón összeérnek.

Aki ad a megjelenésre, az szervírozhat hozzá friss eperdarabokat, vagy pofás tejszínhab-pamacsokat.

Ebből szűk négy adag lesz, de ez nem az a leves, amivel jól kell lakni. Klassz kis étvágygerjesztő, mielőtt nekilátunk a főfogásnak.