Paradicsomleves, avagy mit tegyünk, ha tüstént kell meleg leveskét rittyentenünk?

Ugyebár vannak a gyors receptek, meg a 30 perces ételek, meg a turbó kaják. És itt most nem a Meki-re gondolok. Meg az ételfutárra. (Aki tényleg felgyorsítja a kajákat. Fizikai értelemben.) Hanem azon elmés receptekre, amelyek azt ígérik, hogy sitty-sutty három késsuhintással olyan vacsit lehet tíz perc alatt összehajigálni, hogy Gordon Ramsay elbújhatik mellettünk. Nos. Én is lelkesen próbálkozom. Soha, sehol nem sikerült megütnöm az előírt szintidőt. Vagy pedig meg se próbáltam, mermámmeg megint olyan konyhai ketyeró, vagy alapanyag kellett  volna hozzá, ami nékem nem volt, és Tatabánya negyven kilométeres körzetében se tudnám beszerezni. (Az nem járja, hogy delikáteszbolt, meg salotta hagyma, meg Hoisin szósz. Olyan itt nálunk vidéken nincs.) Vagy pedig lett volna, de hát marok aranyért vesztegették a lakótelepi szupermarketben.

Szóval - senkit meg nem bántva - a gyorsaság szerintem főleg a konyhai gyakorlottságon múlik. Például azon, hogy fél kiló csiperke gombát nem egy óráig pucolgat a delikvens, hanem megvan vele bő tíz perc alatt. Vagy képes egyszerre több lábas és fazék tartalmát is kordában tartani, sütő tartalmáról nem is beszélve. Mert ha valamit huszonnyolcadszorra csinál az ember lánya/fia, akkor már megy. Ha meg először, akkor is. Főleg a kukába. :)

Ezen leveskét anyukámtól tanultam. Nem kell hozzá tucatnyi hozzávaló, se különleges konyhai ketyeró, egy lábas tartalmát kell kordában tartani, mégis, ha elkészülünk vele, igen jól fog esni. Télen is, meg nyáron is. Talán Gordon Ramsay-nek is ízlene. Jamie-nek biztosan. És tényleg hamar megvan. Bénáknak is. Töketlen kezdőknek is. Azoknak is, akik életükben először készítenek rántást.

Nálam mindig lapul a kamrában fél literes paradicsomlé (legalább kettő), sűrített paradicsomok (legalább 5-6 darab, különböző kiszerelésekben) és hagyma. "Kisalakú" tésztát meg mindig tartok otthon, mert szinte minden levesbe passzol. Nem árt ezen motyókat raktározni a kamrában, mert így minimális bevásárlással is tudunk valamit alkotni, pl. paradicsomos káposztát. Vagy teszem azt: paradicsomlevest. :)

Nos, jöjjék:

Paradicsomleves

Hozzávalók:

fél liter paradicsomlé (tudjuk, a dobozos, és lehetőleg ízesítetlen) - mocsok mázlisták kunyeráljanak nagyitól/anyától/mániákus barátnétől fél liter házilag eltett paradicsomlevet

1 kis konzerv sűrített paradicsom (70 gr) - ha nincs otthon konzervnyitónk, akkor vegyünk egyet, addig is van üveges sűrített pari (80 gr)

1 kis fej hagyma fele

2 evőkanál olaj

1 csapott evőkanál liszt (egészségtudatosaknak: teljes kiőrlésű liszt)

1-3 evőkanál cukor

fél teáskanál só

frissen őrölt bors

2-3 bazsalikomlevél vagy zellerzöld (elhagyható)

3-5 dkg csigatészta, betűtészta, eperlevél tészta, vagy rövidre tördelt cérnametélt

Elkészítés:

1. Kikészítünk mindent a kezünk ügyébe, és kimérünk mérőkancsóban fél liter hideg vizet. Azt is odakészítjük, hogy gyorsabban haladhassunk. Hagymát megpucoljuk, félbevágjuk. Aztán keresünk egy kisebb fajta fazekat, ami képes befogadni az egy liternyi folyadékot, és fedője is van. Megvan? Jó.

Odadurrantunk a platnyinak 6-os vagy 7-es fokozaton. Fazekat ráhelyezzük a lángra/forró tűzhelyre, és belecsurgatjuk az olajat, majd kissé megforrósítjuk. Ugyanis világos rántást fogunk készíteni. (Hőfokot szokásos módon, kéz-közelítéssel, de nem kéz-rátétellel ellenőrizzük.)

Ha az olaj megmelegedett, akkor beleszórjuk a lisztet. Akkor jó, ha kicsit sistereg. Elkeverjük, és egy-két percig kavargatva pirítjuk. Akkor jó, ha kicsit "bugyborékol", de azért égett szagot ne árasszon.

2. Kényes művelet következik: rántás felöntése hideg vízzel, anélkül, hogy ordenáré nagy csomókat generálnánk. Nekem a hirtelen-beleöntöm-módszer nem működik. Komoly csomóvadászatot kellett mindig indítanom fakanállal, habverővel vad káromkodások közepette. Nem volt hatékony. Akkor találtam ki, hogy én biza nem öntök, hanem cseppenként csurgatok. Ehhez le kell húznom a tűzről a fazekat, mert ha rajta hagyom, akkor legfeljebb a szénmorzsákat öntözgethetném nagy lelkesedéssel.

Szóval: ha rántást megpirítgattam, akkor tűzről lehúz, hideg vizet kancsóban egyik pracliba fog, másikkal folyamatosan dolgoztatom a fakanalat. Nagyon keveset beleönt, jól elkever, megint beleönt, és ismét jól elkever. Minden elkeverés után legyen teljesen homogén a massza.

Ha beleöntöttünk apródonként vagy másfél decit, akkor elmúlt a csomóveszély. Hozzá lehet adni a maradék vizet is.

Ha mindezen gondos és aprólékos ténykedésünk ellenére csomós lett a szmötyink, akkor vad habverőzéssel próbáljuk őket felszámolni. Ha ez sem sikerült, akkor vegyük elő kedvenc szűrőnket, és folyassuk át rajta az egész trutyit. A csomómentesített változattal aztán folytathatjuk a főzést.

Anyukám extra tippje: ha csomós lett, akkor fel kell forralni az egészet, jól elkeverni, és láss csodát: eltűnnek a csomók.

3. Visszatesszük a tűzhelyre a fazekat, beleöntjük a paradicsomlevet, és alaposan elkeverjük.

Következik az ízesítés: beledobjuk a fél hagymát, sózzuk, és leheletfinoman borsozzuk. Sóval óvatosan bánjunk, inkább két-három részletben adjuk hozzá az előírt mennyiséget, és folyamatosan kóstolgassunk. Végül hozzáadjuk a sűrített paradicsomot is, és az egészet elkeverjük. A leveskét lefedjük (mert szeret köpködni), és takarék (villanyos tűzhelyen: 4) fokozaton kb. 10 percig főzzük. Macerálni nem kell, időnként keverjük át, és közben kostólgassuk, hogy kell-e még bele só vagy kevéske bors. (Cukorral még ne támadjuk le, azt csak a legvégén.) Mikor kezd letelni a tízperc, akkor a vége előtt 2-3 perccel adjuk hozzá a zöldet, ha van. Ha mediterránosba akarjuk fordítani, akkor bazsalikomot adjunk hozzá, kevésbé flancosaknak megteszi a zellerzöld is. Én nem szoktam tenni bele semmiféle ződet. Eddig még senki sem reklamált miatta.

4. Közben kimérjük a tésztát. Akinek nincs mérlege, az 3-4 kis marék tésztát szórjon a levesébe. Ha mérjük, ha nem, belezuttyintjuk a tésztát a levesbe, és magasabb fokozatra kapcsolunk.

A tésztának ugyanis - mintha csak vízben főznénk - forrásban lévő folyadék kell. És ezt kicsit sűrűbben kell kevergetni, mert levessel együtt könnyen leragad, igazán gusztustalan iszapot képezve fazék alján. A tésztának fajtától függően 3-4 (cérnametélt) vagy 8-12 (összes többi) perc kell. Minden esetben kóstoljuk meg, hogy puha-e. Sokszor még 10 perc forralás után is ropog a közepe. Ha a tészta teljesen megpuhult, és nem ropog a fogunk alatt, akkor megvagyunk.

Nagy tésztaforralásba-kevergetésbe az a jó, hogy hagyma garantáltan szétesik a levesben, és szedegethetjük kifelé a darabokat egyesével. Klassz muri, főleg azért mert hagyma paradicsomlétől síkos, forró, és annyira megfőtt, hogy szakad is.

5. Ha mindennel megvagyunk, és hagyma-halászatot is sikeresen teljesítettük, akkor a még forró levest ízesítjük a cukorral. Ízlés dolga, ki mennyit rak bele, viszont nagyon édesszájúak bírják ki, és ne tegyenek többet öt evőkanálnál. Már az is szájösszeragasztós fokozat. Ha vendégeknek készítjük, akkor elég egy, maximum két evőkanál, aztán cukrozzon mindenki úgy, ahogy a szervezete kívánja.

Egészségtudatosak használjanak folyékony édesítőt, de mézre még ők se vetemedjenek.

Ha mindent jól csináltunk, akkor bő 30-35 perc alatt, kényelmes tempóban tényleg rittyentettünk egy klassz kis meleg levest. Ha egy órán felül teljesítettünk, akkor dolgozzunk még az ügyön, és tanuljunk meg villámgyorsan kinyitni egy sűrített paradicsom konzervet.

Szűk négy adag lesz belőle, de laktatós, és simogatóan meleg a gyomornak. Elfogult vagyok vele szemben, gyakorlatilag hetente tudnám enni. Valószínűleg azért, mert ez volt az első leves, amit el tudtam készíteni. :)

Paradicsomos káposzta, avagy az iskolai menza visszalő

Emlékszünk az iskolai menzára? Van egy olyan sanda gyanúm, hogy aki volt szerencsés (vagy szerencsétlen) menzás lenni, annak időről időre jutott paradicsomos káposztafőzelék. Én se szerettem sose, főleg a mócsingos húscafrangokat, amik feltét néven futottak. Kaptam Szilvi barátnémtől klassz szakácskönyvet, aminek főzelék fejezetét gondosan végigfőztem, kivéve paradicsomos káposzta. Gyermekkori traumák messze húzódó hatása. :)

Aztán csak addig nyúzott itthon az ember, hogy vettem egy nagy levegőt (és egy fej káposztát, meg egy liter paradicsomlevet), és megpróbálkoztam vele. És meglepő módon, ha az ember maga főzi, maga ízesíti, és maga választ hozzá feltétet, akkor nem érik traumák. Sőt.

Kezdőknek is ajánlom, mert nem kell hozzá sokminden: se alapanyag, se konyhafelszerkó, aztán ha valami nem úgy sül el, ahogy szerettük volna, akkor döntünk hozzá egy kis kristálycukrot. Arról nem is beszélve, hogy hozzávalók nem kerülnek horror összegbe, ellentétben például bélszínnel. Pedig biztos menőbb életünkben először bélszíncsíkokat Sztroganoff-módra elcseszni, és az egészet a kukába dobni. Serpenyőstől.

Nos tehát:

Paradicsomos káposztafőzelék

Hozzávalók:

1 közepes fej káposzta (lőjük be úgy 1 és 1,5 kg közé) - akinek mázlija van, az tavasszal-nyár elején új káposztát kap a zöldséges nénitől. Az ebből készített főzeléknek aztán végképp nem lesz traumás hatása.

1 liter paradicsomlé (2 fél literes doboz, és könyörgöm, ne a literes ivólevet vegyük, amit a gyümilevek között árulnak)
1 db sűrített paradicsom - a kicsi konzerves. Magyar. Az a legfincsibb. Tudjuk, amin az aranyszínű kakas van. Madár. Aranyfácán, no. 

1 kis fej vöröshagyma - vörös, és nem lila. Tudjuk, a vörös, aminek narancssárga a héja.

4 evőkanál olaj - napraforgó, főleg (tudjuk, amit makukából készítenek), címkéjén a sárga virággal :)

2 csapott evőkanál finomliszt (egészségtudatosaknak teljes kiőrlésű liszt)

1 csapott teáskanál pirospaprika (csemege) - elhagyható - ha azt akarjuk, hogy visszarepüljünk az időben az iskolai menzára, akkor két csapott teáskanál. Aki nem szeretne menzázni, az hagyja a fenébe. Én egy keveset teszek bele, mert ettől lesz "menzás", de nem ráz tőle a hideg.

1 teáskanál só

frissen őrölt bors
2 gerezd fokhagyma
3-4 szál petrezselyem - nem baj, ha kissé kókadt, úgyis megfőzzük. Ha nincsen nékünk otthon ilyesmi, akkor hagyjuk, anélkül is finom lesz. Jó bele még: kevés zellerzöld, vagy 2-3 levél bazsalikom. Kinek mi ízlik a paradicsomjához.

2-3 csapott evőkanál kristálycukor - cukor amúgy NEM azért kell bele, hogy édes legyen (brrr, brrr, menza, jajajajaj), hanem azért, hogy a sok paradicsomtól ne legyen eszméletlen savanyú. Ennyi cukor pont a túlzott savanyúságát enyhíti, és teljesen kellemes ízharmóniát eredményez.

Elkészítés:

1. Kezdjük a káposztával: leszedjük a külső leveleket, megmossuk, nagyjából lecsepegtetjük. Aztán kerítünk egy vágódeszkát (amin csak zöldségeket aprítunk, ugyebár), vagy egy "rosszalkodós", nagyobb méretű műanyag tálcát, és előkeressük háztartásunk legnagyobb, lehetőleg megélezett kését. Életlen kés használatával maximum azt érjük el, hogy káposzta leugrik munkapultról és vihogva világgá szalad. No.

Fogjuk a megmosott káposztánkat, és a nagykéssel jól félbevágjuk, aztán halált megvető bátorsággal kitorzsázzuk. Ezen műveletnél ügyeljünk arra, hogy a kés hegyét, élét, egyebét ne magunk felé fordítsuk, mert a főzőcske itt könnyen átfordulhat kora gótikus horrorba, aztán mehetünk mentővel a balesetire. Félbevágott, kitorzsázott káposztának nekiesünk, és vékonyan felszeleteljük. Vékonyan. Precízeknek: max. 5 mm. Igyekezzünk egyenletesen szeletelni azt a káposztát, kerüljük a lézerszeleteket (tetejénél egy mm, mire a deszkán fekvő végéhez érünk, már másfél centi).

Íme a bízonyíték, hogy a szeletelés megnöveli a kilós káposztefej térfogatát.

Adunk a hagymának is: megtisztítjuk, félbevágjuk. (Könnyezés elmarad, mert aprítani szerencsére nem kell.)

2. Előveszünk egy méretes fazekat, tekintettel arra, hogy káposzta felszeletelve megnövelte a térfogatát. Én erre olyat használok, amibe belefér 4,5 liter víz (egyszer kellett vón 5 litert forralni, de csak ennyi fért bele, onnan tudom). A káposztát belegyömöszöljük a fazékba, és felöntjük a harmadáig vízzel. Úgyse látjuk a sok káposztacsíktól, hogy hol a harmada, ezért körülbelül egy liter vizet adjunk hozzá. Több nem kell, mert mire a káposzta megpuhul, fog levet engedni, és jól összeesik, aztán ha sok víz lesz a fazékban (konkrétan: puhulás végére méterekkel ellepi a káposztát), akkor nyugodtan átkeresztelhetjük a kaját paradicsomos káposzta-levesre.

Ezekután megsózzuk, tekerünk rá egy kis borsot, beledobjuk a megtisztított, félbevágott hagymát, aztán odadurrantunk a káposztának, közepes lángon/fokozaton (nálam ez a villanyos tűzhelyen 7-es fokozat, de az enyém kicsit nehezen indul be. Normál viszonyok között elég 6-oson kezdeni a főzést). 

Fedjük le, macerálni nagyon nem kell, időnként keverjük át, elfődögél magának. Ha nagyon elkezdene bugyborékolni, mérsékeljük a hőt, ugyanis nem szétfőzni kell, hanem csak puhára. 30-35 perc alatt megpuhul, de kostólás nélkül ne nyilvánítsuk késznek. Keressünk egy vastagabb darabot, lehetőleg a levél torzsásabb részét, és ha az nem recseg-ropog a fogunk alatt, akkor kezdünk jók lenni. Puhaságot még fakanál élével is tesztelhetjük: ha komolyabb küzdelem nélkül ketté tudjuk vágni a káposztadarabot, akkor is közelít a jóhoz. (Én ilyenkor még kb. 10 percet adok neki takarékon, biztos, ami biztos, addig elkészítem a paradicsomos lötyőt hozzá.) Új káposzta esetén főzési idő valamivel rövidebb, mindenestül elég neki 30 perc is. Természetesen kóstolás nélkül ezt se nyilvánítsuk puhának.

3. Most jön a bonyolultabb rész: rántást kell készíteni. Akkor fogjuk neki, mikor a káposzta puhaság szempontjából célegyenesben van, tekintettel arra, hogy a besűrített paradicsomlevet együtt kell pár percig forralni a puha káposztával. Kezdetnek fogunk egy akkora lábast, amibe gond nélkül bele fog férni az egy liter paradicsomlé. (Fedő nem kell, mert nem fogjuk tízperceken át kis lángon rotyogtatni. Fakanál ellenben igen, mert kevergetni igen. Aki odahagyja forrásban a paradicsomlevet, annak lesz igen dizájnos, pirospettyes fala.

Az olajat megforrósítjuk, erre rászórjuk a lisztet, és folyamatos kevergetés mellett 1-2 perc alatt zsemleszínűre pirítjuk. Akkor csináltuk jól, ha sercegett az olajon a liszt, mikor beleszórtuk a lábasba. Ne maximum fokozaton dolgozzunk a rántással, mert akkor hiába kevergetjük nyüszítve, menthetetlenül szénné ég. (Villanytűzhely 6-7 fokozata megfelelő, ha nagyon serceg, vegyük lejjebb. Ha kezdünk égett szagot érezni, akkor vegyük le, lábast elmos, és kezdjük elölről.)

4. Ha ezzel gond nélkül megvagyunk, akkor jöhet a pirospaprika. Róla tudni kell, hogyha megég, akkor eszméletlenül keserű tud lenni, ezért inkább óvatosan dolgozzuk bele a kínkeservvel megalkotott rántásunkba. Kikészítjük kezünk ügyébe a paprikát, és egy kanalat, lehetőleg olyat, ami bele is fér a fűszertartóba. Levesszük a tűzhelyről a lábast, beleszórjuk a paprikát, és jól eldolgozzuk a rántással: a lábas van annyira meleg, hogy kicsit megpiruljon, de megégni nem fog.

Ha elkevertük a pirospaprikát, akkor nagyon alacsony fokozaton visszatehetjük a tűzhelyre, és még keverünk rajta kettőt-hármat, csak a miheztartás végett.

Ne aggódjunk, ha kicsit összeáll, úgyis meglocsolgatjuk a paradicsomlével, és lesz selymesen sima, sűrű szószunk.

5. Hozzáadjuk a rántáshoz a paradicsomlevet, de ne egyszerre döntsük bele, mert akkor a döntésünk után hosszasan vadászhatunk csomókra. A paradicsom-locsolás kezdeti szakaszát is végezhetjük a tűzhely mellett, hogy az addig gondosan óvott paprikás rántásunkat ne ezen szakaszban égessük keserűre. Fokozatosan adagoljuk a paprikás rántáshoz a paradicsomlevet, és amikor már nagyjából elkevertünk benne vagy másfél decit (elmúlt a paprika-égés-veszély), vissza is tehetjük szeretve dédelgetett fazekunkat a tűzhelyre, és folyamatos kevergetés mellett hozzá adagolhatjuk a rántáshoz a maradék levet is. 

Következhet a plusz ízesítés, és az extra sűrítés. Beledobáljuk a félbevágott fokhagymagerezdeket és a petrezselymet. 

Megküzdünk a konzervnyitóval (főleg az, akinek NDK-s kemping konzervnyitója van, amit egyedül messze vidéken csak ő képes használni. Télleg. Kórházban kölcsönadtam májkrém kibontásához. Zavart vigyorral hozták vissza a friss anyukák, majd közölték, hogy ezzel, hogy kell? Egész délután és este májkrém-konzerveket nyitogattam az elibém járulóknak. Érdekes módon senkinek eszébe se jutott megfújni ezt a csodaeszközt...). Szóval az NDK-s konzervnyitóval nekiesünk az aranymadaras paradicsomnak, és boldogan pottyintjuk tartalmát a fazékba. Mindet. Méregdrága, ezért nem pocsékolunk. Utolsó paradicsomkencéket is a célba (rántásos fazék) juttatjuk.

Ha beleöntöttük az összes lét, megízesítettük, aztán jól elkevertük, akkor felvesszük kicsit magasabbra a fokozatot, és megrotyogtatjuk a paradicsomunkat, ami ettől kicsit be fog sűrűsödni. Onnét tudjuk, hogy sűrűsödik, hogy kicsit nehezebb kavargatni a szószt a fakanállal. A forralást folyamatos kevergetés mellet végezzük, mert különben kellemes órákat tölthetünk el azzal, hogy a tűzhely környékét bőven elborító paradicsomlevet mindenhonnan levakarjuk.

Ha elbénáztuk, és nem sikerült teljesen csomómentesre a mártásunk: még ízesítés és forralás előtt fogunk egy kézi habverőt, és jól megdolgozzuk vele a motyót, amit aztán forralás közben is használunk, mártásnak baja nem lesz tőle. (Forralás amúgy tovább oldja csomókat, szóval jó eséllyel indulunk a sima szósz versenyen.)

6. Visszatérünk a káposztához: utolsó csekkolás puhaság ügyben, és ha nincs recsegés-ropogás, akkor hozzáöntjük a paradicsomot, jól elkeverjük, és pár percig együtt is forraljuk őket.

Paradicsomtalan káposzta

Paradicsomos káposzta

7. Következhet a cukrozás: evőkanalanként dolgozzuk bele a kész főzelékbe a cukrot, kanalanként javasolt megkóstolni (beletenni mindig lehet, kivenni kevésbé). Ha többeknek főzünk, és nem ismerjük vendégeink ízlését, akkor csak 1-2 evőkanál cukorral ízesítsünk, tálaláskor meg készítsük könyökükhöz a cukortartót a) legyen mit leverni a kedves vendégnek, b) ki-ki magának szórhassa tonnaszámra. 

Tálalás előtt ne feledjük kivenni a fél hagymákat, meg fokhagymákat, kósza petrezselyemszálakat, bár nekem még nem sikerült őket egyben megtalálni, azért próbálkozni lehet. :) (Benne is hagyhatjuk, aki pedig megtalálja, azé az öröm, hogy kidobhatja a kukába.)

A főzelék nem lesz annyira sűrű, mint egy hagyományos krumpli vagy zöldborsó, de káposzta miatt amúgy is elég laktatós és kraftos.

Ebből a mennyiségből három napra jut ebéd két embernek. És mindig marad több-kevesebb, ami megy a fagyóba. Szóval kisétkű háztartások ne a piac legnagyobb káposztafejéből álljanak neki főzeléket készíteni.

Feltét: kemény tojás, tükörtojás, sült virsli, sült vagy grill csirkecomb, sült oldalas, de az se baj, ha csak úgy, önnön magában esszük.

Ha nem fogy el, és már unjuk, akkor csinos 1-2 személyes adagokban le lehet fagyasztani.